Persze az előbb beírtam az egész sztorit, jó hogy a gép rossznak ítélte és közben nyomott egy újraindítást.. L

Akkor kezdjem ismét: valamikor messze régen a tavalyi évben..valaki rálelt a váradiak honlapjára.

Volt egykét érdekes túrájuk,szép tájakon,meg Röfi sokat járt ki Vércsorogra és a környékre.

Az idei túratervük között viszont szerepelt valami extra… Extra hosszú verseny. Először csak ízlelgettük,meg hogy az lehetetlen,meg ki az az őrült,de aztán úgy láttuk ki ha más nem,mint mi. J

Ebben persze sokan meg is erősítettek minket, meg hogy elvérzünk útközben,felfal a medve,meg hasonló jókívánságok.

Miről is szólt a kiírás? Röpke 275 km,4500m szintkülönbséggel,2 fős csapatverseny. Na ez aztán extrém,ilyet még nem csináltunk,hát hajrá!

Beneveztünk,a rajt előtti hetekben nem nagyon akartak gyűlni a csapatok(nem is értem miért J ),de még egy debreceni párost. Oszit és Tomikát sikerült „rábeszélni”.

Péntek délben kiutaztunk Nagyvárad melletti Félixfürdőre, ahol a „versenyközpont”volt. Mi egy nagy túlélőtúrára készültünk,egynapi hidegélelem,kempingfőző,meg hasonlók.. de a szervezőkkel való gyors összebarátkozás után láttuk erre nem lesz szükség,teljes ellátást kapunk majd a pályán!

Rajt helyi idő 4.30.. kicsit korai, főleg hogy éjfél lett amire a csaptörés(sikerült szanálnom a mosdó csapját a szálláson,bocs) miatt lefeküdtünk.

Reggel kicsit álmosan de tele izgalommal álltunk a rajthoz a lámpával gps-szel, sárvédővel felszerelt kerókkal a rajtkapuhoz. Mivel odakint is elég sok eső esett az előző napokban a pálya elejét módosították és így az első 14 km gépkocsis felvezetéssel ment Tasadig. Persze lassú rajt.. J

Mi megbeszéltük,hogy azért nagyon nem nyomjuk,messze van még a vége. A rajt után a terep felváltva volt műút és dózerút,bár nem sokkal később már belekóstolhattunk a román sárba is. Ezt sikerült a következő kis faluban leöblíteni,mivel a főutca a patakmederből állt..

Az igazi nagy mászás a 70. km-nél kezdődött, 200m-ről kellett magunkat felküzdeni az 1200 m-en fekvő Biharfüredre.

Felértünk kissé megfáradva,majd következett a várva várt lejtő a Lesu völgyben. hát az a hely valami varázslatos.. rengeteg vízesés, óriási sziklafalak,nem győztük a fejünket kapkodni.

Következő ellenőrzőponton sült csirkecomb,rizs,szalmakrumpli,meg a „szokásos” menü várt minket.

Itthoni maratonokon ez szóba sem jöhetne,nem járná ki a több százezerből ami befolyik a jóval drágább nevezési díjból L.

Dőzsöltünk hát egyet és tele pocival vágtunk neki a kilométereknek .Táj végig fantasztikus, bár egyes falvakban valóságos időutazás,főleg amikor olyat lát az ember, hogy bivalyokkal szántanak.

Rév települést elérve már rendesen mosott minket az égi áldás,és 170km-el a hátunk mögött úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be az amúgyis nagyon sarasnak ígérkező következő szakaszokra,hanem műúton folytattuk az utat Nagyváradra.

Örvend településen egy kapualjba megállva -kicsit tájékozódva mennyi az annyi ami még hátra van-a házigazda Misu és a fia Márk heves invitálásának nem tudtunk ellenállni,be kellet menni,hogy vendégül tudják látni a „magyar kerékpárversenyzőket”. Sütöttek gyorsan szalmakrumplit, tükörtojást,kedvünkért elugrottak a kocsmába sörért,cigiért!(hiába mondtuk,hogy nem kell)és persze Röfinek is menni kellett hogy lássa a falu nagyja őt J.Nem is értették miért nem hagyja csak úgy a kocsma előtt a karbon Specet.. ;)

Amire sikerült elszabadulnunk az eső is elállt úgyhogy az utolsó kb 10 km-t már száraz időben tettük meg a szállásig.

Közben szegény Osziék meg javában kint küzdöttek az elemekkel.

Nekünk így 225 km lett a vége és este 7-kor már a szálláson voltunk. Osziék éjjel 11-kor estek be Nagyváradra 285 km-el a lábukban.

Köszönet a szervezőknek e nagyszerű versenyért,grat minden résztvevőnek,igazán nagy élmény volt ott lenni.

Jövőre hátha sikerül lenyomnunk végig J