Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2018. március 27.
Primavera Trail Race
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
Transilvania Bike Trails
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails --- Saschiz-Szászkézd – 2017. augusztus 19.

Erről a versenyről tavaly hallottam Simonától: gyertek el feltétlen, gyönyörű a pálya, nem hagyhatjátok ki! Meggyőzött, igaza volt :)
Szászkézd (ma Saschiz) Segesvár és Brassó közt félúton fekszik, egyike azon szász településeknek, melyekben fennmaradt az egykori középkori erődtemplom – innen rajtolt a verseny. Mivel azonban kb. 400 km-re, 6-7 óra autózásra fekszik Debrecentől, ide már nem tudunk kiugrani, így idén erre a versenyre terveztük a családi nyaralásunkat is. Már szerdán elindultunk hármasban: Dóri, Soma és én.
Az első napokat kirándulásra szántuk. Szerdán adtunk a tériszonynak, Déva várába mentünk fel telecabinával. Felolvastuk Arany János balladáját, a Kőmíves Kelement. Csütörtökön Vajdahunyad gyönyörű várát és a mellette lévő múzeumot látogattuk meg.


Délután az Algyógy-Feredőgyógy települések mellett lévő, 15 méter magas Clocota vízeséshez mentünk, ami meleg vizéről és arról nevezetes, hogy télen sem fagy be.
A péntek a szász erődtemplomokkal rendelkező falvaké volt: nagyon sok ilyen van, napokig lehetne látogatni őket, mi a kerci cisztercita apátságot és a kisdisznódi evangélikus hegyi templomot választottuk. Délután strandra mentünk :D Vízaknánál (Ocna Sibilui) sós vízű tavak fekszenek, aljukon gyógyhatású fekete iszappal. Megfürödtünk bennük, nagyon vicces volt, mert mintha gázolajba feküdtünk volna, úgy folyt le rajtunk a sűrű fekete víz. Belefulladni nemigen lehetett volna egyikbe sem; sótartalmuk olyan magas (220-300 gr/liter), hogy nem lehet elsüllyedni bennük. Este Székelyudvarhelyen aludtunk, szombat reggel pedig korán elindultunk Szászkézdre.
Az 1-2 héttel korábbi nevezéskor a becsvágy és a kalandvágy küzdött bennem: női kategóriák nem voltak, dobogóra állni csak rövidtávon (42 km, 780 m szint) lett volna esélyem. Hosszútávon országosan jegyzett, köztük válogatott huszonéves amazonok indultak, szintén csak feminin open kategória volt. Győzött a kalandvágy: a hosszútáv mellett döntöttem, mert ez a pálya 4 erődtemplomon és egy várromon vezetett keresztül, míg a rövid csak 2 templomot és a várat érintette.

Így viszont túratempóban tekertem végig a távot: minden frissítőnél megálltam (kánikula volt, kellett a hideg víz meg a citrom). Szokásomtól eltérően itatózsákot is vittem magammal, de ez teljesen feleslegesnek bizonyult, kitűnő volt a frissítés, jó helyeken – az erődtemplomokban és a nyílt pályán is – vártak minket az önkéntesek.
A verseny a szászkézd közepén fekvő erődtemplomtól rajtolt. Egyedül vágtam neki, de az egyik itatópontnál beértem Somát, akinek defekt oszlatta el illúzióit. Tovább haladtam, a következő frissítőnél Soma beért és leszámolva reményeivel hozzám csatlakozott („Jöhetek veled? Ígérem, nem dumálok sokat :D”)

Az erődtemplomok közti szakaszokon remekül jelölt tekerhető dózerutak, köves egynyomos erdei utak, a kolozsvári Golgotához hasonló dombok követték egymást.
Rettentő hőség volt, de ez bizonyult az egyetlen nehézségnek, mivel profi szervezés könnyítette a dolgunkat. Az erődökben és a pályán sok önkéntes és fotósok hada volt. 78 km és 1700 szint volt meghirdetve, de a 76. km-nél még erős mászás várt ránk – bár Soma már 70 km-nél mondogatta: mindjárt fenn vagyunk, már csak a célba gurulás következik :D 78-79 km-nél értünk fel a Szászkézd fölé magasodó várba, innen már tényleg csak 1-2 km élvezetes lefelé száguldás következett. A Strava alapján végül 80 km, 1930 szint lett a vége.
Mire beértünk, rég megsült a reggel óta nyárson forgó ökör és két disznó – ez volt az ellátás! Házikenyér, sajt, zöldségek és rengeteg friss dinnye volt az ebéd, étteremben sem ehettünk volna finomabbat. A nagy hőségben a legnépszerűbb talán a görögdinnye volt, a célba érők két kézzel tömték (tömtük :D) magu(n)kba.

A templom körül a fűben babzsákfoteleken pihenhettük ki magunkat, közben a kertben felállított színpadon élőzene szórakoztatta a sportolókat. A díjazást ezúttal nem kellett megvárnunk, de így is 6 körül volt, mire elindultunk Brassóba.
Este bementünk a sétálóutcába fagyizni; 11-kor még tele volt a belváros helyiekkel és turistákkal.
Vasárnap a Törcsvárat (Castelul Bran) néztük meg. Rengeteg a látogató, különösen hétvégén; van, akit csalódással tölt el, hogy Dracula grófról (Vlad Tepes) kevés szó esik. Nekem nagyon tetszett, hogy nem a vámpírmítoszra, hanem a vár történelmére helyeztek hangsúlyt, Draculának csak egy szobát szenteltek, a többi részben a vár hiteles történetéről lehetett olvasni (igaz, csak románul és angolul). Maga a vár gyönyörű, aki arra jár, ki ne hagyja!
Brassóba visszafelé a Bran és Brassó közt félúton lévő Rasnov várába mentünk be – ennek érdekessége, hogy a külső várfalon belül felépített utcák fennmaradtak, sőt néhány ház is; ezekben ma pirinyó ajándékboltok működnek.


A délután újra Brassóé volt: bejutottunk a Fekete templomba, ahol magyarul is tudó önkéntes diáklányok kalauzolják a vendégeket és mesélik el Románia legnagyobb templomának rendkívül érdekes történetét. Utána átmentünk a nevezetes Katalin-kapu alatt, majd végigsétáltunk a 80 méter hosszú, de csupán egy méter széles utcán. Amíg vitt a lábunk, róttuk Brassó utcáit, majd megvacsoráztunk a belvárosban és visszamentünk a szállásunkra. Az utolsó nap, a hétfő a hazaúté volt, Gyalun és a Király-hágón át rövidítettünk.
A TBT Race-nek fantasztikus élményt köszönhetünk. A versenyen vérprofi szervezés, kitűnő ellátás, pazar táj – amúgy meg az egész, ehhez a versenyhez igazított nyaralásunk nagyszerű volt! Lehet, jövőre nem sokat kell törni a fejünket, hol nyaraljunk – maradt még bőven látnivaló a környéken, Segesvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Nagyszeben is tartogat számunkra csodákat.
Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek