Minden embernek van egy-két elvetemült,kis „lökéssel” megáldott barátja. Hát nekem elég sok, köztük egy-két nem normális futkosó.
Nekik sikerült ebbe az egészbe belerángatni,-na jó,sokat nem kellett győzködni- hogy lesz ez a kis laza 16 km-es futás, ugyan menjek már, ennyit én is kibírok. Legyen.
Február elején döbbentem rá,- mikor utánanéztem, hogy mire is megyünk mi pontosan- hogy ez a laza táv 1055 méter szinttel párosul. Hu b..meg. Na ekkor kezdtem el futni, mondván ide igencsak piskóta vagyok.

Először még a 6 km-es futások is frankó izomlázzal párosultak, no de haladni kellett, szépen toltam felfele a távot. Vettem egy pulzusmérőt, hogy nagyon tudományosan csináljam, meg is őrjített az eredmény. Istvánék ezt az alacsony pulzuson kezdj futni stílust ajánlották, de 145 alatti érték, számomra lassú futásnál sem jött össze. A nagy Bökönyi Zoltán is sokallta a koromnak, meg az állóképességi sportjaimnak mondva, bár télen elég vegetatív üzemmódban vagyok alapjában.
 Ment már a 8,10, sőt 14 kilcsis kör is,Istvánnal is mentem futni. Ekkor jöttem rá milyen lassú is vagyok, ő erősebb tempóban haladt. Na, jó bírom akkor én is ?. Másnap elmentem egyedül egy húdeerőskörre, a pulzusmérő az egekben, átlag 168, max meg..hát 204-et írt. Szerintem elromlott, még egyszer-kétszer felvettem,de inkább nem idegeltem magam rajta, futottam, ahogy jólesett.
Közeledett a verseny hétvégéje, az időjósok szó szerint hetet-havat ígértek, meg is kaptuk.
Péntekekre már jól lehűlt a hét eleji 10 fok, sok jót nem mondtak, meg mi sem számoltunk. Mindenfajta ruhát odatettem, mondván reggelre kiderül, mi kell. Szállást sikerült Vársonkolyoson keríteni, igaz 5 en mentünk, 3/2 osztásban aludtunk két helyen, egyik rusztikusabb volt, mint a másik :)
Reggel korai ébredés, Istvánnak tálcán szállította le a bácsikánk a friss kávét, házi tejjel, puliszkával, kellemes meglepetés volt.
 A reggeli 5 fok a fel-felbukkanó napsütésnek hála többnek hatott, így a nagykabát eltéve, maradt a 2 aláöltözet, Böki féle Salomon futóhátizsák, megnéztük a hosszúak rajtját, és mivel mindkét távot megtoldották még+2 km-el, ezért még egyszer gyönyörködhettük bennük, szurkolhattunk a mieinknek.
Eljött a mi időnk, beálltam hátra, minek tobzódjak a profik között elől, a túlélés, teljesítés a cél. Elmondták, hogy a +2 km-re azért van szükség, mert a faluból kiérve egyből egy 300m-es egynyomos szinttel kezdjük, és hogy szétszórja a mezőnyt.
Rajt, vidáman, az eleje irdatlanul bekezdve. Magamban csak meditáltam ezen a fel felén, mondván jól beragadok, ha nem futok kicsit jobban. Összekapartam magam, és szépen elkezdtem araszolni, a hegyhez érve, már, úgy ahogy meg is voltam elégedve. Négykézláb, helyenként óriási sziklák, hát nem egy pallagi homokos kör. A táj meseszép, a Sebes-Körös alattunk zúgott, már megérte. Rengeteg kisebb nagyobb barlang, ááá, ide vissza kell még jönni.
Az első itató 7 km-nél volt, meg sem álltam, volt mindenem, és tök jól éreztem magam, ami feldobott és bizakodóvá is tett, hogy mégis meglesz és igen jól. Itt ittam meg a Nutrend magnéziumát. Innen jött a második hosszabb szakasz, 6,4 km, 536m szinttel a következő ellenőrző pontig. Nagyon hosszú mászások, ami nekem jobban megy, mint a lefele futás, úgyhogy örültem neki, jól haladtam, nem fáradtam nagyon. Közben azért betoltam egy Carbo Snack zselét, az energia szinten tartásához. Elérve a 13,4 km-es pontot volt minden mi szemszájnak ingere, mindenki nagyon segítőkész, mondták innen a célig már lejt,4 km.
Ez a szakasz volt a számomra legrosszabb, ez nem ment, a lefele futás ilyen hosszan teljesen kifárasztott. Jó páran otthagytak, akiket az emelkedőn leszedtem, de ez van, nem idegesített.
Rengeteg önkéntes, mind úgy szurkolt, buzdított, mintha személyes ismerősöm volna, jólesett.
Célba beérve, a chipet már nem nagyon tudtam volna a lábamról lehajolva, vagy azt felemelve levenni, de megoldották :) Kerestem Koroknai Zolit, aki szintén a röviden ment, kocsi kulcs nála -mondván ő futó- nincs sehol. A sportcsarnokban viszont kivetítőn a teljes mezőny nyomon követhető volt, online, pfúú.. Nézem, Zoli még nincs bent..?? Ennyi. Közben feltűnik eredményem…aztaa! 22. lettem összetettben, kategória 4. hely! Öröm boldogság! Befutott Zoli is, átvedlettünk civilbe, megkajáltunk, szurkoltunk Istvánéknak a 38. km-üknél, majd szép sorban befutott mindenki. Ekkor már javában masszívan esett, szóval ők az utolsó órákat bőrig ázva futották, nem irigyeltem őket, sem a 48 km-üket.
Nagyszerű teljesítmény ilyen pályán, ilyen időben megcsinálni ezt a maratont, le a kalappal minden teljesítő előtt.
Slusszpoén: a fun-run.ro tombola felajánlásai közül az egyik La Sportiva Helios cipőt én „vihettem” haza :)
Jövőre? Jó hogy! :)