Bogácsi túra

Kihasználva az utolsó napsütéses hetet November elején, Bogácsra utaztunk. Apa és barátja a horgászatot választotta, én viszont vittem magammal kedves bringámat. Az első napon egy kis bemelegítő aszfaltos túrát tettem meg az öcsémmel Bogács- Bükkzsérc-Cserépfalu-Cserépváralja-Cserépfalu-Bogács útvonalon. Kellemesen elfáradtunk, Tamás egy kicsit jobban, mint én, úgyhogy kijelentette: „Soha többet nem megyek veled bringázni, főleg a hegyekbe.”. A lefelé száguldozást nagyon élvezte, de amikor mászni kellett…

Így másnap egyedül indultam el. Az utat egy autós térképpel voltam kénytelen megtenni, több okból kifolyólag: bementem az egyik kisboltba, ahol térképet árultak: „Jaj drágám, öt perccel ezelőtt vitték el az utolsót”. Nesze neked elmentem a benzinkútra, ahol potom 1190.- forintért tudtam volna venni egy Bükk térképet. Cserépfalu felé indultam el aszfalton majd lekanyarodtam egy újabb aszfaltos útra Hollóstető felé. Nagy örömömre ez az út mindössze 50 méter hosszan volt burkolva, úgyhogy jó minőségű erdei úton folytathattam túrám. Körülbelül két perc tekerés után meg kellett állnom, ugyanis muszáj volt lefényképezni a bringát egy gyönyörű sziklafal tövében. Az út eszméletlen volt: alig észrevehető emelkedés mellett jutottam el Bükkszentkeresztre. Az utat úgy kell elképzelni, hogy egy öt méter széles döngölt köves út a hegyek között, az út széléről behajló fák árnyékában. A túra közben láttam az egykori cserépfalui kőfejtőt, Magyarország utolsó üveghuta településének feltárt és helyreállított romjait. Bükkszentkeresztre megérkezve egy mező szélén találtam magam, ahol megközelítőleg 30 család használta ki a jó időt. Innen végig aszfalton folytattam túrámat egy rövid kis szakaszt kivéve. Répáshuta előtt megálltam enni és egy táblába botlottam: balra lejtős út Répáshuta felé, jobbra emelkedő út Eger felé. Mint már említettem egy autós térkép volt nálam Répáshuta fele indultam el, mert tudtam, hogy innen már „csak” le kell gurulni Egerig. Hát tévedtem. Répáshuta zsák teleülés, így kénytelen voltam feltolni a bringát egy irgalmatlanul meredek emelkedőn, ahol mellesleg bő egy éve lefelé gurulva bekerültem a Kormányon Túliak Társaságába a Bükk 50 elnevezésű teljesítménytúrán. Innen már tény legurultam néhány emelkedő közbeiktatásával. Felsőtárkányon keresztülhaladva újabb ismerős szakaszokkal találkoztam, melyek a Bükk Maratonról maradtak meg bennem. A kerékpárúton tekertem be Egerbe, ahol megálltam és feltöltöttem magam egy benzinkútnál. Na nem benzinnel, hanem egy kis élelemmel. Egerből Noszvaj felé indultam. Itt megint abban a hitben éltem, hogy csak lefelé kell majd menni. Hát nem Eger után körülbelül hat vagy hét kisebb dombot másztam meg. Közben állandóan csörgött a telefonom, hogy hol vagyok már, mikor érek vissza. Noszvaj után végre megérkezett a várva várt lejtő és mindössze másfél órás késés után visszatértem Bogácsra. Nagyon jó kis túra volt, csak kár hogy egyedül kellett tekernem, pedig ezt az utat mindenkinek látni kell!!!!! Az esetből több tanulságot is levontam: 1.  Soha ne indulj el turistatérkép nélkül, inkább vedd meg drágán vagy kérj kölcsön!

2.         Nem biztos, hogy két szendvics elég egy napra, inkább vigyél többet!

3.         Legyen nálad jó sok tartalék elem a fényképezőgépbe!

Remélem legközelebb már nem egyedül kell teljesítenem az utat. Amúgy télen még megyünk vissza, fontolóra veszem, hogy vigyem a bringámat.

Üdv mindenkinek!                                                         Kovács „MikRoby” Róbert

Ui.: Nem kell sokat várni, mindjárt itt a tavasz. :)