Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
2017. július 6.
MTB Maraton Baia Mare

Medveles gyalogtúra


2013. július 22.
Medvelesen
 Ebben az évben aztán mégiscsak rászántuk magunkat a Medveles teljesítménytúrára. Enikő régen mondja, hogy mennyire jó, menjünk el egyszer, hát mentünk. Idén Bereczki Tibi szülei meghívtak bennünket Lesre, ami 12 km-re fekszik Biharfüredtől, a túra kiindulópontjától, így az esemény apropóján három vidám napot töltöttünk Tibiékkel. Pénteken indultunk a bogárral, aki (nem elírás) sokkal jobban húzott a Király-hágón, mint a Lada. $kep1$ Majd kiderül, rólunk mindez nem mondható el kétkerék-túrabakancs viszonylatban ?. Lajos bácsi és Ági néni füveslevessel (kilenc, a hegyen szedett fűből készült leves) vártak bennünket. Másnap reggel 8 és 12 között indulhatott, aki a 23 km-es távra jelentkezett a teljesítménytúrára. Eredetileg a 45-ös távot terveztük, de előző héten Nagyváradon voltunk Tibiéknél, és megbeszéltük Enikővel, hogy jó lesz az a 23 km is nekünk. Kilenckor keltünk, 11 óra lett, mire nekivágtunk a hegyeknek. Eszti Tibi biciklis kíséretével futva , Enikő, Soma és én gyalog. Már az első letérőt könnyen be lehetett nézni, az út sok helyen nem gyalogösvényen, hanem az erdőn át vezetett. Enyhe emelkedő után leereszkedtünk a sípályán, itt jutott eszembe először, hogy csak kellett volna hozni a bicikliket. ? A Csodaforráshoz értünk, vizet vettünk és csináltunk néhány képet, majd egy meredek szakaszon felfelé indultunk. Már itt beértünk egy társaságot, akik 9 órakor keltek útra, és a visszafordulást fontolgatták… Enikő próbálta lebeszélni őket, elmondta nekik, hamarosan a gerincre érünk, onnan már kevesebb meredek felfelé és lefelé lesz, inkább csak hepehupákon kell végigmenni a hegygerincen. Az út gyönyörű fenyőerdőkön át vezetett, sok nálunk nem termő gombafajtát láttunk. Elhaladtunk ma már romos épületek mellett is, ahol Enikő elmesélte, gyermekkorában iskolai táborok működtek, ők is nyaraltak ott iskolásként. Sajnos minden utunk alkalmával szembesülünk vele, hogy csodás helyeken lévő épületek (régi kastélyok, iskolák, üdülők) enyésznek el a karbantartás hiánya miatt. ? A Ló-havas előtt, hatalmas mező közepén réges-régi Dacia állt, Soma régen tervezett fotógyűjteményének első darabjává lépett elő. Itt kérek elnézést, hogy romnak mertem nevezni, de kiderült: „Nem rom, hiszen garázsban áll.” :D $kep2$ Az első ellenőrzőpont a Ló-havason volt, kaptunk pogácsát, csokit és vizet, itt ettük meg a saját szendvicseinket is. Itt már láttunk hosszabb távra nevezett túrázókat és futókat, kezdtük is kicsit megszégyellni magunkat. A második szakaszon találkoztunk néhány ismerőssel, majdnem felfaltak minket egy pásztor kirohanó kutyái. Ilyen viszontagságok után leértünk a Jád-völgybe, ahol újra friss forrásvizet ittunk és áthaladtunk a biharfüredi kereszteződésen, ahol reggel már jártunk autóval. A második frissitőponton Lajos bácsi egykori munkatársnője várt bennünket a férjével, és remek házi ételekkel: zsíros kenyérrel, isteni málnalekváros kenyérrel Már ekkor láttuk, gasztrotúra lesz ez ? Továbbindultunk, szednünk kellett a lábunkat, mert Enikő férfias tempót diktált ? Azért nem rohantunk el a természet szépségei mellett, a következő szakaszon leereszkedtünk egy gyönyörű vízeséshez; nem képezte részét az útvonalnak, de igazán kár lett volna kihagyni, még a levelő is tisztább, frissebb volt. $kep3$ A harmadik szakaszon már elhagytuk az egész rövidtávos társaságot, így hármasban bandkoltunk át a hegyen. Voltak nagyon meredel lefelék, én inkább mentem volna hegynek fel, mert itt már nagyon fájt a bal térdem… Azért a hegyen már érni kezdő áfonya kárpótolt, újra megálltunk, hogy teleegyük magunkat a fekete bogyóval. Nemcsak a hegyoldal feketéllett , hanem a fölöttünk tornyosuló fellegek is; reméltük, elérjük a kiindulópontot, mielőtt leszakad ránk az ég. A célhoz néhány kilométer erős felfelé vitt vissza.Nna, itt már azt mondam, inkább kitekerném mintsem felmásszak, de felmásztam persze, hiszen Somát már nagyon foglalkoztatta a töltött káposzta, amivel a beérkezőket kínálták. Lehetett vega kaját kérni, és megint nekem volt szerencsém, mert a káposzta a hagyományos húsos töltelék helyett gombával volt megtöltve és puliszkaágyonl adták, ami a húsevőknek nem volt alatta. Soma és Enikő is megkóstolták, Soma aztán bánta is, hogy nem ilyet kért, erdei gombával töltött káposztát azért nem minden nap ehet az ember. Az idővel is óriási szerencsénk volt, az utolsó pár száz méteren kezdett csak esni, így mi hamar megszáradtunk, de akik kint voltak még pályán, eláztak rendesen. Közben kiderült, idén először díjazzák is az először beérkezőket, így nőiben (kategóriák nem voltak) megosztott második helyen végeztük Enikővel, még ezüstérmet is kaptunk. ? Az első persze a távot futva teljesítő Eszti lett, aki 13 évesen lepipált mindannyiónkat, így a Bereczki család elhozta a legjobb helyezéseket. Az időnkkel Soma a férfiak között negyedik lett (csak futók teljesítették rövidebb idő alatt), így ő épp lecsúszott a jutalmazásról - cserébe viszont ráért büszkén fényképezni bennünket. ? A díjazás után Enikő még a Biharfüreden is áthaladó IBO ügyében beszélt pár emberrel, majd visszamentünk Lesre, ahol újra remek kaja, gyümölcsleves, sajtos rizs és pulykasült várt bennünket – ugyan nem voltunk éhesek, ennünk kellett Ági néni isteni főztjéből. Vasárnap Enikő, Soma és én felmentünk a lesi tóhoz vezető útról látszó hatalmas sziklára, Tibi pedig eltekert felfesteni az IBO jelöléseit. Köszönjük a Bereczki családnak a meghívást , Ági néninek és Lajos bácsinak a szíves vendégszeretetét és persze a jobbnál jobb ételeket, amelyek miatt a hétvége során megéhezni sem volt időnk.
Eszter
Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek