Négyen készültünk a túrára, Levi kiesése, és az utána való szervezkedés okozott egy kis káoszt, de végén minden megoldódott így-úgy.

Eszter, Tomi és én indultunk hát neki a Cserepes tetőre meghirdetett kis kiruccanásnak. Eszter hezitált rajta, hogy lebírja e tekerni a 120km-t a közel 3000m-es szintkülönbséggel, de miután mondtuk, hogy elindul velünk és legfeljebb majd csatlakozik a csapat azon tagjaihoz, akik a kis távot tekerik (68 km) csak sikerült elráncigálni a Kalotaszegi hegyekbe, amit nem is bánt meg.

Itthoni elindulás előtt szokásos időjósokat elemezve minden szóba jöhetett, kezdődött is a bepakolás előtti zivatarral. Mire elállt mindenkit mehettem összeszedni.

Cucc bepakolva, irány a határ. Ártánd előtt sikerült a fellegeket is utolérnünk, így Váradra már szakadó esőben érkeztünk, telefon Tibiéknek, hogy ők elindultak e.

Már csak abban reménykedtünk, hogy nem azt a választ kapjuk, hogy szar az idő és a túra lefújva, bár Tibit ismerve ennek eléggé kicsi lett volna az esélye.

A Bulz-i kempingbe együtt mentünk ki a Bereczki családdal miután az eső elállt. Ott hál Istennek nem esett.2 ágyas faház hármunknak, Tibiék meg négyen (bár sejtésünk sincs, hogy fértek el) préselték magukat be a kis szobába. Reggel még befutott 3 srác, a csapat másik részével útközben kellett találkoznunk.9 körül elhagytuk a kemping harmatos füvét, mindenki jól beöltözve. Az első emelkedő meg is hozta a vetkőző versenyt a hegyoldalban. Szépen araszoltunk felfele, és mire meglett Tibi elkóborolt telefonja, addigra Leóék is csatlakoztak hozzánk.

Az első 20 km után már több mint 1000m szintet küzdöttünk le,meg ki-ki küzdött a maga módján: ki a lábával,ki a tüdejével,ki az erejével. A Dragan víztározó feletti gerincen elváltunk a csapattól és Tomi, Tibi, én egy nagy gurulás után már a víztározó kiapadt medrét csodálhattuk. Innen kezdődött az igazi nagy mászás a csúcsig. Hosszú elnyújtott dózerút, de legalább lehet rajta jól haladni. Elértük a Cserepes forrást, pihi, kaja, innen megint nagy mászás a Papok fürödője tetőig (ha jól emlékszem a névre). Innen szépen látszott a Vigyázó és a Bocsásza csúcsai is, de nekünk aznapra a Cserepes tető volt kijelölve a szenvedésünknek. Így további mászás a dózeres úton, küzdve a kavicsokkal, majd fel a csúcsig a puha fűben. Fent csúcsfotó, és ereszkedés le az ösvényt keresve a disznótúrások között. Rátalálva a helyes útra nem is volt már más dolgunk, mint leereszkedni a Jád völgyében a Lesuig, onnan meg a kempingbe. Közben a reggeli lazulás miatt már a nap is eléggé lenyugvóban volt és bárhogy tapostuk a végén csak ránk sötétedett, amire a kempingben üdvözölhettük a csajokat.

Szép és tartalmas napra sikeredett, csodás tájjal és emberekkel.

Másnap egy kis Alleycat levezetésnek, bár itt hamar kiejtettem magam, de ez egy másik történet…

Nézegessétek a képeket, irigykedjetek J és gyertek tik is legközelebb.