Sikerült!!!

Teljesítettük a távot,beértünk a célba :) . Elmondhatjuk ezt magunkról megint vagy másfélezren akik ott voltak a Bükk maratonon.

Eddig az év kimagaslóan legjobb maratona volt. Jó idő, kicsit újított páya -itt/ott azért hiányos jelöléssel,ami eltévedésekhez vezetett-, és végre tökéletes rajtoltatással. Nem egyszerre engedték neke a hegynek a népet hogy csak úgy tessék-lássék hamár eljöttek, hanem megcsinálták a távonkénti rendes indítást. Lám nem is volt nagy huzavona,szidkozódás,mindenki ment szépen a maga tempójában.Itatópontoknál nem csak víz, hanem teljes kínálat mindenből,nagyon udvarias,gyors kiszolgálással. Mosolyogtak is amikor kissé fáradtan közöltem hogy leülök szusszanni egy kicsit,közben nyugodtan piknikeztem.

Szeretném ha erről a maratonról nem én írnám le a tapasztalataimat, hanem két a Top maraton sorozatban most először részt vevő társunk tenné meg.

Varga István beszámolója:

Idén először veszek részt a teljes TOP maraton sorozaton, igaz, tavaly már volt két kísérletem Szilvásvárad, és a Bükk Maraton. A 2006-os Szilvásvárad  maraton volt életem első versenye, már egy napja egyfolytában esett az eső, de mivel a hosszútávos nagymenők azt mondták, hogy „a rövidtáv könnyű vasárnapi kirándulás”, hát nekivágtunk. Ők egyébként nem indultak el… Végig esőben, sárban. Szuper volt! Ennek az élménynek köszönhető, hogy idén az összes TOP Maraton futamra neveztem. Az idénynyitó szilvásváradi verseny után elkövetkezett a még ismeretlen Duna maraton. A rajtterületen úgy leégett a karom, hogy még most is látszik a mezvonal. A start után 2* meghallgathattuk a Fire-t, na nem azért, mert annyira tetszik, hanem mert annyi időbe telt elhagynunk a rajtterületet. Gyalogosan már jártam a Pilisben, a terep mégis meglepő volt, de összességében tetszett. Kicsit beárnyékolta a versenyt az egyik lány bukása. Épp a fák közül szedték ki, amikor a Salamon torony fölé értünk. A Bükk Maratonon az autók között sétálva hallottam, hogy járókerettel már mozog, de még műtétek sora várja. Sajnos ilyen is megesik. Elérkeztünk a TOP Maraton harmadik állomásához. A Bükk Maraton már csak azért is közel áll hozzám, mert Eger a szülővárosom, ott jártam középiskolába, és a Bükkben túráztam a legtöbbet. A rajtterület kiváló, a hosszú,- közép,- illetve rövid távos versenyzők külön-külön indulnak, egyenes aszfaltúton. Had tekerjen a nép! Így vágtam neki a távnak versenytársaimmal együtt, a Duna óta semmit sem edzve (egyszer kitekertem a Nagyerdőn Józsáig). Rövid aszfalt szakasz után  murvás útra tértünk, és birkóztunk a tizenegykét kilométernyi emelkedővel az első itatópontig. Izomzatom önmagát meghazudtolva nem várta meg a 30. kilométert a szokásos húzódással, görcsöléssel, hanem már 8 Km után éreztem a térdizületemet. Ja! Aki verseny előtt 10 cm-el lentebb veszi az ülést, és nem próbálja ki, az megérdemli. Azért 1-2 helyen történő leszállással, tolással, kicsit több kiállással tekerve kiküszöböltem a problémát. Az előző napi felhőszakadások ellenére a pálya kiváló volt, az egész távon alig találtam vagy két tócsát, no csak azért, hogy látszódjon, versenyen voltam…  Az első hosszabb lejtő végén már vártak a szervezők, „Lassíts! Bukás!” Az egyik sporttárs sodródott ki a derékszögű kanyarban, ahol a murváról újabb aszfalt szakaszra értünk. Ezután újabb emelkedő következett, majd az első itatópont. Itt bőségesen megvendégeltek bennünket. Üdcsi, süti minden volt, aztán nyomás tovább. Kisebb szenvedés a második itatópontig. Mire odaértünk, pár helyezéssel hátrébb voltam. Versenystílusomra jellemző, hogy fölfelé tekerek, de lefelé nem merem ereszteni a gépet (a tavalyi Szilváson szó szerint elkopott az összes fékpofám). Aztán elértük az utolsó (második) itatópontot. Ez már közel a célhoz, Felsőtárkányban. Talán végig bírok tekerni. A frissítőpont elhagyása után meglepődtem, hogy a tavalyi útvonaltól eltérően, irány felfelé, vissza az erdőbe! Ez nem hiányzott, de a többieknek sem. Egyik versenyzőtársamat idézve: „A fiam azt mondta, tekerj, ahogy jól esik, de nekem sehogy sem esik jól!” azért megelőzött. Ezen a szakaszon meg volt a napi jócselekedetem, az egyik versenytársnőnk figyelmét hívtam fel hangos kiáltással, hogy elnézett egy jelzést. Pár perc múlva utol is ért bennünket. Aztán következett a már jól ismert kerékpárút, a végén pedig a hétvégi házak melletti nagy domb. Örömmel töltött el, hogy itt már középtávosok is tolták a bringákat. Innen le, át a vasúton, a kispatakon, aztán enyhe emelkedő a célig. Itt minden erőmet összeszedve, lábamat masszírozva, szenvedve, még megelőztem valakit, aztán végre bemondták a nevemet, beértem a célba! Végül is nem én, hanem a T-Mobile-os lányok dobták be a törölközőt! Ugyanis az érem mellé ezt kapott minden célba érő versenyző. Itt Kovács Róbert mosolyogva fogadott, már megint rám vert 20-30 percet. A tésztaparti előtt megnéztük a kerómosót, ahol meglepetésünkre semmi tolongás, mindössze egy fürdőző lány(!) körül csoportosult némi „segítség”. 5 perc múlva már tiszta volt a bicikli, irány a tésztaparti, majd kocsiba szálltunk, és elindultunk nyaralni kicsi családommal. Út közben már azt számolgattam, hányat kell aludni a Mátra Maratonig... Összefoglalva a Bükk Maraton rövid távja tényleg olyan „kirándulós”. Nagyon jó az út, ha észnél van az ember, elszállni is nehéz. Mindenkinek ajánlom, aki ki szeretné próbálni, milyen egy maraton, kíváncsi, hogy mire képes, vagy csak szeretne egy jót kirándulni pár(száz) kerékpárossal együtt!

 Egyszóval: Maratonra fel!

Kovács Robi beszámolója: