5. Kőfejtő Cross Édes Futás
Harmadik alkalommal vettünk részt a tarcali Kőfejtő Cross eseményen, melyet 5. alkalommal rendeztek meg, így bátran mondhatjuk, hogy ez az egyesületünk hivatalos szezonnyitó rendezvénye. Ennek több oka is van. Elég korán van ahhoz, hogy megelőzzön minden más bringás eseményt. Közel van Debrecenhez, ráadásul a szervezők is zömében debreceni ismerősök, barátok.  Ez azon kevés események egyike, ahol egy napon szerveznek futó és kerékpáros versenyt is. Így ez a verseny valóban ideális a szezonnyitó számunkra. Idén négyen keltünk útra, Eszter, Soma, Balázs tekertek, míg jómagam a futás hosszabbik, 14 km-es távját választottam.
Az idei verseny több meglepetést is hozott számunkra. Először is itt ölthettük magunkra az új egyesületi mezeket, amelyek nem csak szépek lettek, de nagyon kényelmesek is! Ez úton is szeretném megköszönni a szponzoroknak, a Nutrendnek, a Webinformnak, a Bellottonak és mindenkinek, aki hozzájárult a tervezéshez és kivitelezéshez.  Másrészt változott a pálya nyomvonala mind a kerékpárosoknak, mind pedig a futóknak. A bringások így 30 és 60 km, a futók pedig 7 illetve 14 km-es távon indulhattak.
A verseny napján reggel fél hétkor találkoztunk, és indultunk Tarcalra. Az odafelé út jó hangulatú beszélgetéssel telt, régen találkoztunk, volt mit megbeszélni. Fél 9 körül értünk oda, neveztünk, majd pár szót váltottunk a többiekkel. Kifejezetten szeretem ebben a versenyben, hogy nagyon családias a hangulata, hiszen a résztvevők közül nagyon sokan ismerik egymást. A verseny színvonalát emelte, hogy Buruczki Szilárd is rajthoz állt. Elég hűvös volt az idő, így csak nem sokkal a rajt előtt öltöztünk be. 9:30-kor a futók, 10:00-kor a bringások rajtoltak. Volt pár debreceni ismerős, akikkel hétköznap együtt szoktunk futni, a versenytempónk viszont eltérő, így csak a rajtnál és a célban találkoztunk. Bár sütött a nap, még is vacogó fogakkal álltam a rajthoz. Nem baj, Lesz ez még másképp is. A pálya eleje ugyanaz az aszfaltos volt, mint tavaly, de aztán hamar terepre váltottunk. Elég kemény emelkedővel indultunk, volt, aki már az elején belesétált. Az aszfaltról letérve a piros turistajelzésen megkerültük a Bányatavat. Döngölt földúton haladt a verseny, amit kisebb nagyobb kövek tarkítottak. Nem volt túl nehéz terep, de azért oda kellett figyelni, hogy hová lép az ember. Az út hol lankásabb, hol meredekebb volt. A földútról tettünk egy rövid kitérőt a szőlősorok közé, majd lankásan emelkedő földúton vezetet a pálya nyomvonala. A jelzésekre figyelni kellett, a sárga szalagok és táblák jól látható helyen voltak, mégis volt, akinek sikerült elnéznie. A tájékozódást nehezítette az erős szél, a tábláknál néha nehéz volt eldönteni, merre is akarnak mutatni. Mire az első frissítőponthoz értünk, eléggé széthúzódott a mezőny. Egy szerencsi sporttárssal futottunk kb. egy tempóban, a frissítőponttól szinte végig egymás mellett. Nem hajtottunk éremre, volt időnk beszélgetni. A frissítő után pár méter aszfalt, majd be az erdőbe, és a sípálya felől kerülve értünk fel a Tv toronyhoz. Ez a szakasz volt a pálya legszebb része, a meredekségétől eltekintve nagyon tetszett.  Innen visszafordulva körülbelül 1 km aszfaltos lefelé következett a 2. frissítőpontig. Itt már láttuk a bringásokat, Soma pár másodperccel előttem tekert el. A frissítőpont után 3-400 métert vissza kellett mászni, majd az első frissítőnél visszatértünk a földútra. A lefelé már nem volt olyan vészes, nem voltak komolyabb emelkedők, a Krisztus szoborhoz sem kellett visszamászni, mint tavaly. Inkább a tájékozódás jelentett problémát. Hárman futottunk együtt, a szőlődombról leérve a műúton a falu felé vettük az irányt. Mint utóbb kiderült, itt jobbra kellet volna fordulni. Így kimaradt egy szőlődomb megmászása, és kb. 2 km. A faluban is együtt maradt a hármas csapat, jó tempóban haladtunk a cél felé. Közben a bringások is érkeztek az első körről, Soma biztatását hallva kicsit rá is kapcsoltunk. A szerencsi sporttárssal együtt értünk célba.
Az eltévedésünket leszámítva remek verseny volt. Nagyon tetszett az új nyomvonal, sokkal több terep volt benne, mint a tavalyiban, és ennek köszönhetően sokkal szebb is. Célba érés után egyből beálltam szurkolni a többieknek, hamarosan érkezett Eszter, majd Soma is a 2. körről. Kicsit izgultam, mert Balázst nem láttam, de mint megtudtuk, már kint volt a 2. körén. Idén először ült nyeregben, de nagyon szépen helytállt. Miután mindenki beért, megvártuk az ebédet, a tombolasorsolást, és az eredményhirdetést. Eszter kategória első, összetett második lett, Soma pedig kategória ezüstérmes.
Az 5. Kőfejtő Cross is remekül sikerült, a szervezők ismét kitettek magukért! Jövőre ugyanitt!
István