PROBIKERS MARATON 2015. - idei első maratonunk
Az idei ProBikers Maraton a tavalyitól eltérően a Nagyváradtól csupán 15 km-re fekvő Ineu de Cris (Köröskisjenő) község King’s Land nevű sportközpontjából rajtolt, így elég volt a verseny reggelén indulnunk Debrecenből.
Hegyektől övezett sík terület ad otthont a golfpályának, a barátságos horgásztónak és kis sportrepülők számára kialakított repülőtérnek. A tó partján apró faházak és játszótér, valamint étterem terasszal, igazi kirándulóparadicsom. A hosszú tél után öröm volt újra találkoznia sok váradi, nyíregyházi és békéscsabai biciklis ismerőssel.
Aznap rettenetesen hideg szél fújt, fel kellett öltöznünk rendesen, ami később jó döntésnek bizonyult, mert csúszott a rajt („Bezseléztem, szétfeszülök, rajtoljunkmáááár!” – ordította Csipisz), így rendesen dideregve vágtunk neki a távnak. Fölfelé persze melegem volt, de a hegy tetején örültem a rajtam lévő két hosszú ujjú meznek: még erősebb és hidegebb szél fújt, mint a versenyközpontban.
A korrektül kijelölt pálya most is gyönyörű tájon haladt (Biharban csak ilyen van :) ), bár a versenykiírásban meghirdetett 900 m szintkülönbség helyett 1200 m szint volt benne. Komoly nehézséget mégsem jelentett: nagy technikai kihívást nem tartogatott, legfeljebb néhány meredek felfelé adta fel a leckét a versenyzőknek. Pár emelkedőn a biciklit felfelé toló férfi sporttársaktól kérve utat haladtam; sikerült mindet kitekernem, ami lévén idei első versenyünk, nem volt komoly elvárásom magammal szemben, de azért nagyon örültem neki. :) (Mondanom sem kell, a célban Soma első kérdése: - Feltekertél mindenhol? - Igen. - Helyes.)
Bár az új pályát korábban bejáró barátaink felkészítettek arra, hogy a mostani jóval nehezebb lesz a tavalyinál, a lefelék sem okoztak fejtörést, minden lejtőnek bátran neki lehetett menni és elég jó sebességgel ereszkedni. Voltak nagyon gyors pályaszakaszok és helyenként észnél kellett lenni keskeny nyomvályús részek miatt, de ez inkább eredményezett vidám száguldást mint nyaktörő mutatványokat. :)  Az útvonal egy része a régi nyomon haladt, Hegyközújlak településen pl. mindkét pálya áthaladt. Kb. a táv felénél ét utol Kocziha Zoli, így az utolsó 15-20 km-en együtt haladtunk és a célba is együtt értünk be. Dóri, Anya és a már korábban beérkezett Soma a befutónál vártak mezei virággal és fényképezővel; Dórinak még a célbaérést is sikerült videóra vennie ?
A tóparton felállított nagy étkezősátorban megebédeltünk, majd visszamentünk megnézni az eredményeket. Elkezdődött a tombolasorsolás; kicsit nehézményeztük, hogy a nagyszámú magyar induló ellenére sem mondták be a kihúzott számokat magyarul – noha a szervezők maguk is nagyváradi magyarok voltak. Végül egy mellettünk álló sporttárs segített a fordításban. Ideje lesz tényleg elkezdenem a nyelvtanulást; a nagy nehezen begyűjtött román nyelvkönyv eddig hiába várta a könyvespolcon, hogy használatba vegyem… Mivel a női eredményeket a tombola alatt sem nyomtatták ki, csak a díjátadáskor tudtam meg, hogy a 30+ kategóriában 3. lettem – ugyanúgy, mint tavaly ezen a versenyen. Ezúttal különlegesen giccses, arany-zöld kupával :D és egy cserélhető lencsés BBB szemüveggel lettem gazdagabb.
Mivel viszonylag korán sikerült hazaindulnunk, először Hajdúbagosra mentünk. Élménybeszámoló, nyeremény-megmutatás és nagy sütievés után Soma szülei alaposan megrakták a Lada csomagtartóját tojással, hússal, gyümölcsökkel és befőttel, hogy legyen energiánk a következő versenyekre is :)
Úgy tűnik, a ProBikers Maraton továbbra is marad állandó programjaink között :)
Eszter