Ismét Nagyvárad.Pontosabban a 7 km-re fekvő Május 1 fürdőkomplexum.
A Velosport Oradea szervezésében került először megrendezésre a Kráter Maraton.
Gyerek,rövid és hosszútáv, ki-ki válogathatott életkora,felkészültsége alapján. Debreceni csapat 6 fővel vágott neki,
Zsoci, Levi, Miki,Sanyi, Eszter és én. Csire Sanyi a hosszúra, mi a rövid távra neveztünk. Reggeli találka és némi szervezés után elindultunk, a rajthelyszin az IBO-ról már ismerős volt. Határon némi tumultus a fokozott román aktivitásnak köszönhetően, majd megérkezéskor kis vita a szervezőkkel a karmelegítő ügyében... Rajtcsomagban aki előnevezett kapni kellett volna mindenkinek a Bellotto által szponzorált karmelegítőt, ezt nem mindenki kapta meg, illetve némi kérés ellenében.
Előző napokban folyamatos esőzés volt, és odafele is mosott minket vagy két zápor. Ment is a tanakodás, milyen ruha lesz jó, a legváltozatosabban öltöztünk fel, de közben meg már a felhők is kezdtek felszakadozni. Mikit sikerült lebeszélni az esőkabát/esőnadrág kombóról, így legalább ő is megfelelően sárosan futott be a célba :) ,de ne ugorjunk
ennyire előre.
Hosszútávra igen szerény csapat gyűlt össze,bár mi közepesek sem voltunk valami sokan. Elrajtolt a kemény mag, jöhettünk mi rövidesek. Tudtuk, hogy a pálya fel lesz ázva, meg lesz sár, de hát minden évben kell egy kis dagonya.
Rajt után az élboly eléggé ellépett én ott maradtam valahol középtájon, az él menése most úgy éreztem sok lenne.
Később ez lett a szerencsém. Eleinte még mindenki kerülgetni próbálta a nagy tócsákat, de én is már a 6. km után már úgy voltam, mindegy ha a közepén megyek, legalább oldja a sarat máshonnan. A kráterre való felmászás már kemény kihívás volt, a kerék egyhelyben forgott, leszállva is csúszott az ember visszafele, a gumi meg elérte a DH-s méretet.
Nembaj majd a lejtőn kirázza, gondoltam még akkor. Az első nagyobb lejtőknél azonban szembesülnöm kellett vele, hogy ezen a saras erdei részeken a 30 feletti "száguldással" már irányíthatatlan a bicó, így elég óvatos duhajban kellett ereszteni. Akol lehetett a füvön, vagy a szárazabb részeken próbáltunk haladni, a pocsolyák egy idő múlva meg kifejezett jó szolgálatot tettek a keró "tisztántartására". A táv 2/3-ánál volt egy patakátkelés,ettől kicsit tartottam,hogy mennire lesz megduzzadva, de simán át lehetett tekerni. A mezőny teljesen szétszóródott, én is sokat mentem egyedül, 2 ...... srác előzött meg, de az ő tempójuk lehet sok lett volna,meg úgy éreztem pont jó így minden. Végefele egy csabai hosszútávos srác csapódott mellém (nekik 2 kör volt), de ő is úgy döntött, hogy ebbe a dágványba nem megy ki a 2. körre, kíméli a kerót. Mondták több helyen,hogy jól állok, meg bíztam is benne. Beérkezve a cálba Eszer anyukája és a kislánya vártak nagy örömmel. Levit kerestem, ő előttem ment az élbollyal és még nem jött be?! Akkor mondták, hogy ahosszúsok és aközép élbolya is elkeveredett, így volt aki már akkor feladta,volt aki kiment ismét.
Együttéreztem velük, Kolozsvárt juttatta eszembe :( . Pályakijelöléssel pedig szerintem nem volt gond, egyértelmű volt, mindkét csapatnál az élenhajtó benézte, a csapat meg utánna. Ja, hogy milyen állapotban értem be? Hát.... a sarat jó ideig vakartam mind magamról, mind a keróról. Kerómosó gyanánt 2 slag volt beállítva, minimális nyomással.
EGY sterimóval többre haladtunk volna, komolyan. Tessék legközelebb azt is szerezni, ha más nem szponzortól, főleg ilyen saras verseny után!
Többiek is begurultak szép lassan, jót mosolyogtunk egymáson, de mégis mindenki élvezte a pályát. Száraz időben egy jó gyors, látványos lenne, így meg felért egy tecnikai tréninggel.
Eszter és én is megnyertük a korosztályunkat, ismét öröm-boldogság, no meg cipővásárlás a nyereményutalványból-megint :) .

Soma