Nem egy szokványos napi tekerést, hétvégi örömködést vezetnék fel nektek...
A száraz tények: 258 km,4860 m szint és van rá 24 órád.
Ja persze azt ne is mondjam, hogy ez nem síkon,nem műúton,hanem nagy része kemény terep a Bihar hegységben.

Tudtuk már mire számítsunk, elég sokat tekergünk odakint, ismerjük Bereczki Tibit,aki az egészet összehozta,így tudtuk,hogy egy kicsit ez is olyan "Tibi túra" :)
Ez nagyjából annyit tesz ki Tibi szerint, hogy amit ő meg tud csinálni,meg tud mászni azt más is képes,vagy legalábbis szeretnénk jó páran.
Nem lehet könnyű túrára számítani nála, szenvedésre viszont annál többre. Kárpótlásnak viszont ott a lenyűgöző táj,a nagy lejtők,meg az áfonya :)

Harmadjára futottunk most neki(elvileg megint ez volt az utolsó Ironbike).Az elsőt 160km-nél feladtuk a szakadó eső miatt,viszont így is, amire bekeveredtünk Nagyváradra 220km lett a vége.
A másodikat szintén az eső mosta el,ott a szervezők döntöttek úgy,hogy lefújják, amikor többen kihűléssel értek fel Biharfüredre,itt 120km-t mentünk.
Tavaly nem voltunk, nem is esett :)
A verseny 12 cp-re volt felosztva,ebből 3 helyen kaptunk kaját.A minimál szervezés keretében ezeken az ellenörzőpontokon fotózkodni kellett.
Idén is Nagy Tomival mentem (az elsőt Röfler Tomival gyúrtuk),bíztam a fanatizmusában,no meg tartottam a térdétől. Verseny előtti hétvégén bukott egyet a Magyar Pista Alleycaten,miért is ne a térdére,ami amúgy sem százegyes.
Nem a világjáró Ladával, hanem a kis Suzukijukkal, meg Tomi "friss" jogsijával vágtunk neki Nagyváradnak.
Versenyközpont át lett helyezve, volt egy kis kavarodás,de épp beestünk időre. Gyors regisztráció Evelyn tolmácsolásában, és már hallgattuk is a szinkronfordításban Tibi verseny eligazítását. Bla-bla-bla, ez nem lényeges,bla-bla,azt mondja, lesznek valami gödrök...és így tovább :)
Nem baj, kaja befizetve, póló felvéve, csak arra a kib..szott gps-re nem sikerült sehogy a verseny track-jét fellőni.
Este így térképbogarászással telt nekem, Tomi meg jó szokása szerint szerelt ezt-azt.
Rajt reggel 6(persze az óraeltolódás miatt nekünk 5).13 csapat indult el végül,+Tibi :)
No, itt aztán tényleg megvolt a lassú rajt,senki nem akart 40-el ellőni valamiért,mint más versenyeken. Szépen egyben indult el a mezőny és jó sokáig együtt is volt,nyeltük a port.
A bicók 10-15 km múlva úgy néztek ki, mintha egy fészerből szedtük volna elő, ahol otthagyták már vagy 100 éve.
A második faluban (ha jól emlékszem) már volt egy kis elkavarodásunk, ekkor mondta Tomi, hogy ez faszán megadta az alaphangulatot neki, mi lesz itt még estig...
Mivel nagyon nem szerettünk volna + kilométereket gyűjteni, azt a stratégiát választottuk, hogy mindig legyen előttünk és mögöttünk is csapat,vagy valakit fogjunk meg.
Ez utóbbi be is vált, utólag is hálás köszönet Levinek és Zénónak (a Nazguls csapat),hogy végigvittek a hátukon.
Gyorsan jött az első cp, az első kajapont,Arni úgy pörgött forgott a nagy kiszolgálásban akár egy kis konyhatündér,csak a kötényke hiányzott :)
Meglettek az első defektek, igen sokunknak sikerült ezt azt begyűjteni, Zénó pl patkószöggel ajándékozta meg magát.
Második cp-nél utolértük Tibiéket(laza túratempóban fogok tekerni:) ), akik épp az eygik 29-es kölsőjén foltozták a szakadást.
Fotózkodás, már mentünk is tovább, Tibiék is nemsokára hátba vertek,közben megkaptam én is a defektemet, Tomi meg a méhecskéjét az ajkára.
Nem is értem mi kerül annyiba egy ajakfeltöltésben, amikor a természet ezt hipp-hopp megoldja :) Igazi kis paplanszájú lett :D
4. cp a Moha és páfrány turistaháznál volt, köszönjük Tibi! Öröm volt ide feltolni a vasakat,de így gyűlik a szint.
Innen még egy jó kis mászás majd ereszkedés következett,és meglett az 5.cp, és közelítettünk a 100 km-hez. Fáradság? Ááá, belegondolni sem szabadott mennyi van még hátra, evésivás, magnézium a görcs ellen és kezdődhet a nagy mászás
Biharfüredre,ahol ebéd várt minket, meg a 12 órás limitidő, ami simán megvolt. Arniék csirkemellet szolgáltak fel, krumplival, dinnyével, innivalókkal. Jól főztek :)
Ismét fotó a hotellel, és indul tovább a mászás a túra csúcspontjára, 1552m-re. A Mező havas "dombját" inkább kihagytuk, voltunk már fenn, a gurulást vártuk.
Irány le a Draganig. A gátnál összeszedtünk még egy román csapatot,a fiatalabb srác eléggé ki volt bukva. Innen egy jó kis mászás várt ránk. Itt egy 4x4-es Daciát üldöztünk, a dombokon mi toltuk felfele, a lejtőn meg ő rallizott előttünk.
Ismét láthattuk, hogy a román ipar eme remekei mit ki nem bírnak :). A 8.cp-nél a román srácok úgy döntöttek lent Jádremetén keresnek valami panziót,megfáradtak eléggé.
A lejtő alján a hegyi mentők vártak minket, boldogan fotózva, mi meg vigyorogva, hogy nem nyaltunk el. Műútra kiérve feltettük a lámpákat, hisz már lefele is a hold világított csak nekünk.
Innen a célig sötétben nyomtuk a maradék majd 100km-t. Tájbámulás így elmaradt, maradt a lámpa csavargatása lejtőn fel, emelkedőn vissza a fényerőt.
9.cp-nél mellénk szegődött egy fekete eb, és jó darabon elkísért minket, mondjuk néha a frászt hozta ránk amikor eltünt,
és 2 perc múlva csak azt láttuk, hogy valami nagytestű állat megy OTT a sötétben... Innen egy jó kis technikás ereszkedőnk volt a műútig, onnan meg gyors haladás a 10-es ellenörzőpontra.
Az aszfalton majdnem sikerült beleszaladnunk egy teljes ménesbe, ott vágtattak az országút közepén, persze kivilágítatlanul :D.
10-es cpnél már nagyon vártuk a kaját,meg is szeppentünk egy kicsit az üres asztaltól meg az ébredező leányzótól, de annál nagyobb lett az öröm,
amikor előkerültek az előrecsomagolt kis tésztásdobozok sült baconnel és sajttal. Itt összejött a maradék Ironbike, 4 csapat ücsörgött a sötétben a hegyi mentőkkel és a kiszolgáló személyzettel.
Kaja után egy jó kis szerpentines mászás várt ránk egy dózer úton, de tudtuk,hogy innen már meglesz az IBO, így már volt öröm is.
Az út itt már átváltott sok helyen aszfaltba, ami jól is jött, gyorsan haladtunk, meg a hátsónkat sem rázta annyira a keró.
Vércsorogi leágazásnál ismét pózolás, majd gyors haladás, elvégre lejt az út. 11-es cp-nél már úgy éreztük mindjárt bent vagyunk,feltűntek már Várad fényei is. Erre Levi, vagy Zénó monja,hogy még 30....hát,hosszú harminc volt.
Cél előtt már virradt, az utolsó erdei úton már sorba rendeződtünk, haladjunk át egyszerre. Persze a célkapunál senki,mindenki félálomban,kurjongatásunkra rohantak is ki, vissza a célkapuba fotóra,
Enikő meg hozta a finisher érmeket. 22 óra 57 perc... Örülök, hogy sikerült megcsinálni,és egyelőre nem érzem az elhivatottságot, hogy lehetne javítani az időn,fáj még a hátsóm :)
Egy kis kajálás, mesélés, jöttek a maradék csapatok is.Másnap 11kor eredményhirdetés(10), elég volt felkelni,húztak atáskák a szemem alatt.
 13 csapat indult,9 fejezte be. Az elsők 16 óra alatt nyomták le,és nem 15 éves titánok voltak! Mi így a 6. helyre jöttünk be,köszönet érte mégegyszer Levinek és Zénónak.
 Tibi "ünnepéLyesen" bejelentette, hogy nem lesz többet megrendezve, de erre szinte mindenki legyintett, messze még 2014.
 Soma