Kassa maraton

Onnan indítanám, hogy tavaly sajnos nem tudtam menni, és nagyon sajnáltam, de idén annál boldogabb voltam, hogy eljuthattunk erre a versenyre.

Péntek délután 5 körül indultunk ha jól emlékszem és este 8 körül érkeztünk Hejcére, persze ez nem azt jelenti, hogy ilyen lassan jöttünk volna, csak megálltunk Bodrogkeresztúron „üdítőitalt” venni. Hejcén már a csapat fele várt minket, és Soma egy kedves bogáradománnyal fogadott, melyet a vállamra orientált….

Másnap reggel 7 körül indultunk neki Szlovákországnak, ahol megpróbáltam egy rövid út alatt szlovákul megtanulni, de nem igazán sikerült L.

A rajtszám átvétel kicsit döcögős volt, a nyelvproblémák miatt, de nagy nehezen megoldottuk természetesen ezt is. Miután átvettük már a 3. szekciója is befutott az egyesületnek, úgyhogy mindenki innentől kezdve készülődött.

Mindenki középtávon indult azaz 50 km-n, elméletileg kb. 1400 m szintkülönbséggel. Ekkor még nagy vígan együtt haladtunk, örültem is neki, aztán az elején egy lefele után jött egy hirtelen felfele, amit nem láttam nem váltottam vissza, még a láncom is leesett, na, mondtam ekkor jól indul ez a menet.Nem probléma lánc visszarak váltó beállít és várt az első komolyabb felfele, itt körülbelül 200-300 m szintet tettünk meg felfele egy viszonylag szűk részen, és itt nagyon feltornyosult a mezőny, szerintem nem is lehetett kifejezetten jól haladni. Nem edzettem még mindig eleget, 1 km felfele után csipogott a pulzusmérőm, kezdtem elszomorodni is, hogy még csak 3 km-n vagyok túl, és már szenvedek. Az első 8 km-nél lett vége, amikor nagy meglepetésemre találkoztam Robival, aki azt mondta, hogy még várja Tamást. Ezután következett 5-6 km lefele, ami nagyon élvezetes volt és egy kisebb faluba torkollott, ahol az első etetőpont volt, ahol aztán tényleg igyekeztek bennünket mindennel ellátni. A faluból kifele egy nagy felfújható kapun kellett keresztülmenni, ahol a falusiak buzdítottak minket, bár sokat nem sikerült  megérteni belőle, de attól még jól esett …. J.Kellett is az etetőpont, ugyanis itt kezdődött a verseny számomra legkeményebb része: öt kilométer alatt másztunk nagyjából 600 m szintet, aminek a végére kicsit megizzadtam. Ez volt a legmagasabb pont a verseny során, az órám szerint kb 1050 m magasan voltunk, a sok szenvedésért a kilátás mindent kárpótolt.

Minden elismerésem a szervezőké, mivel a hosszú felfele után rakták be a következő itatópontot, ami tényleg segített kicsit feltöltődni.

Ezek után következett a maraton útvonalának legélvezetesebb lefeléje, itt 500 métert jöttünk lefele 7 km alatt, és nagyon. Le sem tudnám írni mennyire jó volt, ilyenen még hazai versenyen nem mentem sose. Úgy gondolom, ezek után jött a verseny egyik szintén kemény része, szinte szimbólumává vált szakasza a sípálya melletti dózeren felfele, tavalyelőtt nem sikerült teljesen kitekernem, és idén elhatároztam, akármi lesz felmegyek. Növelte az egómat ennél a pontnál, hogy sokan leszálltak, de én azért sem szálltam le J, lehet logikusabb lett volna, mert még sok volt hátra, és azért rendesen elfáradtam benne. Ez a sípályás szakasz egyébként utólag megnézve 1,5 km hosszú, kb. 160 m szintemelkedéssel. Itt volt a harmadik frissítő, nem győzőm hangsúlyozni, hogy ismét nagyon jó helyen volt! Innen már csak egy kisebb emelkedő volt, és 10-15 km technikásabb fel illetve le részek következtek. 40 km-nél volt a frissítő, ahol már sajnos nem volt innivaló, de még maradt annyi a táskámba, hogy kibírjam a maradék 10 km-t.

Bevallom 40 km-nél már fáradt voltam, és azt hittem, hogy innentől kezdve már csak megyünk lefele a célig, hát nem így történt…. Még innentől kezdve csak felfele menet volt, így a végére kicsit megpusztultam…

Számomra a verseny pozitívuma, hogy most két fékkel értem be a célba + most állt még a célkapu, mikor beértem. A magyar szekció mikor meglátott, tapsolt nekem nagy vígan, nem tudom kik voltatok, de köszönöm utólag is J.

Ezután kerékpármosás következett majd kajálás, sokak szerint rossz volt a gulyás, nekem speciel ízlett, bár kétségtelen, hogy nyilván nem mérhető egy magyar gulyáshoz ….

A tombolán egyébként nyertünk kétszer is, én valami kupont nyertem, azóta sem sikerült teljesen megfejtenem, hogy mit is nyertem, illetve Soma nyert még valamit.

Nagyon élvezetes volt az egész, és nagyon jó színvonalú szerintem, ha a lehetőségek adják, akkor kijelentem, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Én legközelebb majd Erdőbényéről jelentkezem a Drótszamár fesztiválról egy beszámolóval, a csapat másik része pedig majd valahol Romániában teker majd, arról is várom/várjuk a beszámolókat.

Mindenkinek jó tekerést kívánok további szép napot.

Eredményeink:

Ferencnek most „kivételesen” problémája volt így nem tudta befejezni a maratont, Illetve Tamás idejét már sajnos nem fogadták el, de a többiek idejét leírom azért.

Somogyi Sándor 3:17

Lukács Eszter 4:12 (3. helyezett kategóriában)

Ratkai János 4:26

Kegyes Szilárd 4:29

Varga István 4:46

Kovács Róbert 4:51

Simon Döme András 4:58

Döme