Szívásvárad (V. 26.)

Avagy „túl a dagonyán”

Az egész úgy kezdődött, hogy már a vizsgaidőszakba teljesen kikészültem, és alapvetően vágytam valamire, valami olyasmire, ami érdekesebb a vizsgára való készülésnél. Ekkor úgy döntöttem, hogy megkérdezem, az ősöket nem kirándulunk egyet Szilvásváradon, kifejezetten vágytak a szabadba, úgyhogy nem kellett sokáig győzködnöm J.

Na eljött a nagy nap, nézem az eget, néha szitál az eső, néha süt a nap, hol melegem van, hol fázok gondolkodtam, hogy kéne felöltözni… Végül hosszú felső és alsó mellett tettem le a vaksom, és még így is elfért volna egy esőkabát, de erről még később.

Elindult a rajt szól a FIREEEEEEEEEEEEEEEEEE, már kifejezetten hiányzott. NA, most idén azon kívül, hogy iskolába trekinggel járok nem igazán edzettem, sőt a montimon konkrétan ezen a napon ültem először :D. Nem baj gondoltam „csak” egy rövidtáv.

13 km első felfele már éreztem a tekerés hiányát a pulzusmérő csipogott is, de nem baj Kassára úgy is kigyúrom magam (remélem). Mikor vége lett az aszfaltrésznek elkezdett szakadni az eső… Sok ember ekkor azt mondta: na ez az igazi Szilvásvárad maraton, én mentegetőztem, hogy 2x voltam itt mind a kétszer 30 fok volt, de nem hatottam meg őket ahogy megfigyeltem őket. Visszakanyarodva, igazából pont itt 13 km után kezdett el ömleni az eső konkrétan… Innentől kezdve jött a szenvedésem :D.

Az volt a baj, hogy teljesen átáztam, mivel kellett volna az a fránya esőkabát. Innentől kezdve minden le meg felfele szenvedés volt nagyon fáztam (főleg lefele) és valahogy 0 edzettségi szinttel ez nagyon küzdősre sikeredett nekem. Legérdekesebb mikor az ember ujja tényleg odafagy a kormányhoz, és fáj a váltás, fáj a fékezés, és még mellé ráz is a terep, hát őszintén szólva ilyet még nem éreztem kb. 5 fok volt végig egyébként. Nem is a fájdalommal van baj, hanem az, hogy megmozdítani is nehéz volt egyszerűen a kezem.

Nem kell kommentálni, hogy a terep teljesen felázott, pár helyen elég necces volt a közlekedés, néhány részen a dagasztást nehéz volt elkerülni, és így az úszásnak mindenféle értelmét használtuk... Mások bezzeg nem kerülgettek mentek keresztül mindenen persze. Nem is tudom, én valahogy elbizonytalanodtam, mikor annyira mély volt már a tócsa, hogy a teleszkópig felért a víz. Rájöttem, hogy nem vagyok még elég bevállalós.

Az utolsó 10 kilométer a nagy klasszikus lefele, ami már nem tudom hány éve ugyanaz, ennek is az volt a szépséghibája, hogy számomra ez jó időben 10-15 perc, most egy fél órán át tartott. Kicsit gáz volt, hogy itt fröcsögött a szemembe legjobban a trutyi, és a szemüvegemből sem láttam sokat ki, nem baj, már láttam a kis sárga papírt, hogy 1 km van hátra annyira örültem, hogy így összefagyva, összemocskolva, még ezt a 33 km-t túléltem. Már láttam a parkolót, és a célkaput, tök jó érzés volt hallottam a nevem, hogy megérkeztem.

Összességében nagy élmény volt, de tényleg nagyon hideg volt az egész. Az időm 2 óra 40 perc lett, de ilyen esőben, ilyen sárban, és nulla edzéssel nekem teljesen jó eredmény.

Köszönöm, hogy elolvastad beszámolóm J! További szép napot! Döme