Már kiskorom óta mindig is jártunk fel a családdal Bükkszentkeresztre, és egyszer láttam, hogy a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt útszakaszon ilyen időfutam szerű verseny zajlik ősszel. Mindig csak kívülállóként szemléltem, hogy köpi ki a tüdejét mindenki az 5,3 km után a kb. 300 m-s szintkülönbséggel a célban.

Na és itt véget is ért az ábrándozásom, mivel idén beneveztem erre a versenyre, helyszíni nevezéssel 2200 Ft-ért (időmérés, italpor, energiazselé, verseny emblémájával ellátott pohár, célban ajándék tócsni és tejjjja járt érte). Lehetett választani, hogy MTB, vagy országúti kategóriába nevezzünk, és persze én a montit választottam. A családommal Bükkszentkereszten szálltunk meg, így az a komoly feladat várt rám, hogy reggel le kellett gurulnom Bükkszentlászlóra, lefele ez öt kilométer kb. 10 percbe került, éreztem, hogy ez majd felfele kicsit több lesz J. Mivel csak felfele, egy centi lefele nem volt felfele…. J

No, de sebaj. Az emberkéket egyesével indították 10 órától kezdve, az én időpontom 10:52kor volt (amúgy tetszett nagyon, hogy az időpontot rakták rá a rajtszámra, így nem állt fent a veszély, hogy el fogom felejteni, mikor is kell indulni). Beszélgettem az emberrel, aki rajtoltatta az embereket. Megkérdezte, hogy vagyok, mire én azt reagáltam, hogy „még jól” J, ő reakciója csak annyi volt, hogy a végére már mindenhol levegőt fogok venni J, no problemo szeretjük a kihívásokat úgy is. Egyébként tényleg átmentem kétéltűbe a végére J.

Elkövetkezett hát a nagy pillanat elrajtoltam, hát sokat ebben a versenyfajtában azért nem lehetett taktikázni, úgyhogy amennyi erőm volt összesen azt bele is adtam J. Kissé illúzióromboló volt, hogy 1 km után megelőzött az utánam induló országútis, de mentségemre szolgál persze, hogy ha jól néztem dobogón állt a kategóriájába, és 15 perc alatt ment fel…J De nem törtem meg azért se!

Szó mi szó már 2 km után csipogott pulzusmérő órám, és hála az égnek kitartott ez a célig. Ez azért volt idegesítő, mert a stoppert már nem is láttam néha, mert a pulzusomat mutatta az óra végig J.

Aminek igazán örültem, hogy felfele 2 embert is sikerült megelőznöm, akik szintén montisok voltak, az egyiket a második km-nél, a másikat pedig 4. km-nél. Őket is megtisztelhettem így azzal, hogy meghallgathatták, milyen szépen is csipog az én kis pulzusmérő órám J. Nem is baj ez, mert legalább sikerült arról meggyőződnöm, hogy komolyabb eredményt fogok elérni, mind azelőtt két héttel Piliscsabán (ott egyébként becsületesen utolsóelőtti lettem J).

Körülbelül 3 km-nél tárult elénk egy nagyon szép táj, ahonnan látszott az őszi Bükk, valamint a távolban Miskolc, ekkor egy kicsit enyhén sütött a nap, és gyönyörű volt, ilyenkor elszomorodom, hogy miért nincsen ilyen Debrecenben. Bár, ha lenne, akkor meg lehet, hogy nem tudnám eléggé becsülni.

Az utolsó km folyamán próbáltam minden erőmet összeszedni, és ezt a szakaszt már legnagyobb tányéron mentem. Ki is köptem a tüdőmet megjegyzem.

A célban vártak szüleim, elkezdtek kérdezgetni, de nem igazán bírtam megszólalni, mint utólag megnéztem az átlagpulzusom 196 volt… Mindent elárul J.

Az időm egyébként 21 perc 33 másodperc lett, ezzel pedig az MTB felnőtt férfi kategóriában 26 indulóból 11. lettem. Az első helyezett egyébként 17 perc alatt ment fel.

Magammal maximális mértékben elégedett vagyok!

Sajnos ebben az évben ez volt az utolsó verseny, de nem baj, nemsokára beindul újra a MTB szezon. J

Minden jót! J

Döme