Események
Legfrissebb hírek
2014. május 20.
Facebook elérhetőség!
2012. február 20.
Köszönjük!
2011. május 22.
Vasúton,vasaddal,vízhez...
2011. február 5.
2011
Legfrissebb cikkek
2018. március 27.
Primavera Trail Race
2017. október 14.
Galya 50
2017. szeptember 1.
Transilvania Bike Trails
2017. július 31.
Casoaia Bike Run&Fun
Életfa duatlon futam



2012. október 8.

Körülbelül 2 éve egy barátommal kezdtünk el futni is, hogy ő is mozogjon valamit hét közben.

Megtetszett, rákaptunk az ízére, így a montis versenyek mellé bejött a duatlon is. Tavaly ősszel már sikerült eljutni az Életfa terepfesztiválra, és nagyon tetszett a verseny. A hangulat, a pálya, nem a megszokott maratonos pénzlehúzós tömegrendezvény, hanem itt azért sokkal családiasabb a légkör és érzed, hogy odafigyelnek rád, nem mellesleg a nevezési díjért nem csak szórólapokat meg alvós pólót kapsz.

No de ennyi elég is legyen a ráhangolásból. Az idén is vonattal vágtam/tunk neki (Döme montizni jött „csak”) kelés 3.30-kor, vonat rajtolt 4.13-kor. Bicókat kicsit megbontva, kereket kiszedve, pont be lehet állítani a wc melletti mosdóba, no meg utas sem sok mászkál vasárnap hajnalban Pestre, így egy kicsit tudtunk bóbiskolni is. Pesten átszállás az esztergomi járatra, amin persze Pilisvörösvártól vonatpótló megy, úgyhogy még áttekertünk Piliscsabára egy 70 éves öreg országútissal (karbon FMoser-je volt az öregnek). Így mondhatni frissen fiatalosan meg is érkeztünk 9 körül Pázmáneumra.

Rajtcsomag átvétele, duma ismerősökkel, mustra a kirakodó vásárban, szendvicskrém zsűrizés, átvedlés a versenyhez, majd vetkőzés, mert csak kisüt a nap és elég a rövid is.

Rajt egy kicsit talán csúszik, megvárjuk, hogy az előző korosztály beérjen, de ez így a jó. Nem nyomorgunk, nincs ezres nevezői létszám, de ezt így szeretem. Mindenkit beszólítanak, versenybíró, szervezők egy kis rövid vázolás, hogy mi is vár ránk, annak, aki esetleg nem tudja. Rajt sípszóra és már lódulunk is neki az első 5 km-es futásnak. Eleje műút, díszburkolat, de gyorsan beérünk a terepre és már szuszog is a csapat felfele az első emelkedőkön. Tavalyról voltak emlékek, hogy milyen is a pálya mire kell számítani, így viszonylag simán ment, időmmel is meg voltam elégedve. Gyors depó, irány az árok, alagút, kezdődik a pálya, de nem a tavalyról ismert, így már az első emelkedő tetején elkeveredünk pár kollégával. Pár száz méter plusz mászással gazdagodva csak megtaláljuk a helyes utat, indul az egynyomos technikás száguldozás lefele. Próbálom magam utolérni, behozni az elveszített perceket beragadok egykét ember mögé, de csak ne dúrjunk le senkit, nem megy ez annyira  vérre. Sok az egynyomos rész a pályán, a lefelék technikásak, pihenni nem nagyon lehet. Aki még nem volt X-terra rendezvényen elszörnyülködik rajta, hogy hú, nem semmi a pálya, de ezért szeretem a versenyeiket. Nincs agyon felkiáltózva, nem látsz halálfejeket, ha marha vagy, vagy bevállalós, akkor ereszted neki, utána meg majd ráébredsz, hogy mit is tudsz a bicóddal összehozni. Mindenki ismeri úgyis a korlátait, ha nem akkor majd itt megtapasztalja egykét DH-s részen  .

Nem hangzik soknak, hogy a kerós rész „csak” 25 km, két kör mindössze, de ha azt mondom, hogy majd egy óra kellett neki körönként, gondolhatjátok, hogy nem egy időfutampálya.

A kijelölés mondjuk megért egy misét,elég sokan eltévelyedtünk többször is a pálya különböző részein, hiába volt velünk Tamás atya is a Jóban rosszban sorozatból .

Kicsit bosszantott is,hogy sok értékes percet veszítettem el így az első körben, (jövőre el kell jönni a pályabejárásra is)de legalább már a második simán ment és jóval jobb idővel is.

Újabb depózás és indul a maradék 7 km lefutása. Itt konkrétan felzavarnak a hegyre, ha már az első futásnál nem tették meg, meg ugyebár nehogy úgy érjél már be a célba, hogy a sminkedet nem üti át a só. Ez már maga volt a gyötrelem, legalábbis nekem. Előttem rajtolt el a hegyi OB (gyenge 28 kilcsi ezen a hegyecskén), így akadt futótárs legalább bőven. Lábam hol az egyik, hol a másik görcsölt be a legkülönbözőbb helyeken, de egy apukával a pálya nagy részét átdumálva csak sikeredett elérni a lankákat és berogyni a célba.

Én nem tudom, mennyit kellene erre a versenyre készülnöm, hogy ne legyek hulla, amikor beérek, de ez a fáradtság jólesik és a rossz emlékek is megszépülnek elég hamar.

Masszázs, eredményhirdetés, tombola, majd visszatekerés Pilisvörösvárra (de jól esett a kaptató a 10-es főúton),kerók felkuncsorgása az IC-re, és irány haza.

Ja és jövőre?

Na náááá! 

Kapcsolódó fórum
Kapcsolódó linkek