Piliscsaba MTB futam

Avagy, kicsi a bors, de erős

Nem is tudom, hol kezdjem, még Somával vettem fel a kapcsolatot augusztus tájékán, és említette, hogy lesz egy duatlon Piliscsabán. Elsősorban azt reagáltam, hogy nem igazán érzek még különösebb ambíciót a futásra, de aztán láttam, hogy van sima MTB futam is, arra viszont nagyon is szívesen beneveztem! Bár akkor még nem tudtak, hogy a hajnali 4es vonat lesz belőle J.

A szervezésről csak annyit mondanék, hogy nagyjából minden gördülékenyen ment, és viszonylag korrekt árért sok mindent adtak (5000 Ft- verseny pólója, technikai póló, zokni, kulacs, műzliszelet, izotóniás italporok). Remélem egy két top maraton szervező is volt jelen a versenyen, de ez persze nem célzás….

Az én futamom 2kor indult, és körülbelül 50-en indulhattak a 25 km-es távon, mely kb. 650 m szintet foglalt magába, és ez két darab 12 km-s kört jelentett. A pálya eleje egy felfelével indult, melyben volt egy kis alagút rész is, természetesen az összes fotós ott táborozott J. Azért volt kellemetlen, mert az egész pálya nagyon szűk volt, javarészt egynyomos, annyira nem igazán lehetett előzgetni, és ez tett bele igazából a sírba, mert beszorultam hátra egy kicsit a mezőnyben, és ez fárasztóbb volt, mintha mentem volna egy komolyabb tempót.

Tehát szó, mi szó nagyon kemény volt a terep, nem olyan, mint mondjuk egy átlagos Bükk maratonon, vagy bármelyik topmaratonon, hogy megyünk fel vagy 10 km-t aztán 10 km lefele (nagyjából relaxálva). Hihetetlen intenzív pálya volt folyamatos le és felfelékkel, ezzel nem voltam teljesen tisztában, ezért írtam, hogy kicsi az a bors, de erős, hiszen gyakorlatilag nem volt egy pillanatnyi idő sem pihenni, és ez tette igazán komollyá a pályát. Folyamatos le és felfelék váltották egymást, és számomra is meglepő volt, hogy a pulzusmérő órám csipogott párszor, pedig ez idén annyira nem volt jellemző. Hozzá kell tenni, viszont nagyon élvezetes is volt, mikor megy az ember a szűk ösvényen, és hirtelen egy szakadék van konkrétan a jobb oldalban, leírhatatlan kép volt akkor előttem.  Vagy a másik jó rész a pálya végén levő lejtő a rajt cél területre, ez is egy DH rész volt, ráadásul nagyon poros is volt, konkrétan itt satuféket nyomtam, de az élmény leírhatatlan volt, mivel a porba éppen úgy éreztem magam, mint aki éppen vízisíel .

Mivel viszonylag nagy hátrányom volt nem álltam meg az első kör végén a frissítőnél, és mentem tovább, de nagyon kedves segítőkész emberkék az innivalókat nyújtották, és egyet el is fogadtam menet közben.

 Mikor az első kört teljesítettem a rajt cél területen volt lehetőségem előzni, és ki is használtam, így akikkel haladtam sikerült magam mögött hagynom, és gyakorlatilag a második kört végig egyedül teljesítettem szinte, próbáltam is egy erős tempót menni, a kérdéses részeknél immár figyeltem, és nem fenyegetett az eltévedésnek a veszélye J, és körülbelül 15-20 perccel lett jobb a második köröm ideje, mint az elsőé. Nagy sietségembe, egy fába nagyon bevágtam a vállam egy lefelénél, fájlalom is az óta, de ezek is megfognak, egyszer szépülni reméljük .

Egyetlen panaszom a versenyre az a pálya kijelölésére lehetett, egyszer sikerült eltévedni, körülbelül másfél km-el mentem többet, mint kellett volna, igazán értékelhették volna külön J. Ezt a kérdéses szakaszt megjegyeztem, és a második körben már nem estem ugyanabba a hibába.

Nagyon pozitív élményekkel tértem haza, mivel ilyen versenyen még életemben nem voltam, egy ennyire technikás pályán, minden elismerésem a rendezőké. Nem az a cél, hogy több ezer embert kizavarjanak egy könnyű pályára, hanem annak a pár száznak egy igazi élményt adni. Én ezt megkaptam, és remélem, megyünk jövőre is, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Igazából nem voltam elragadtatva az eredményemtől, az én kategóriámat 12-en fejezték be, és 11. lettem, de egy ilyen színvonalú versenyen szinte csak nagyon rutinos, és technikás versenyzők indulnak el, amikben még jócskán kell fejlődnöm, valamint egy ilyen mezőnyben ezt nem élem meg kudarcként annyira, sőt ettől független csak fejlődtem. Somát idézvén pedig „legalább nem lettél utolsó” .

Tetszett tehát nagyon, jövőre is megyek az tuti! És menjünk majd minél többen a Hajdúsági KTE dicsőséges színeiben.

Köszönöm, hogy megtiszteltél az elolvasással! 

További szép napot, és minden jót kívánok!