A futásról, főleg ha az”hosszabb”, sokunknak a középiskolai cooper tesztek jutnak eszünkbe, és általában nem kellemesen. Bár így visszagondolva én akkor is jobban szerettem a hosszútávot, mint a rövid sprinteket. Jött azután a kerékpár és mindent vitt. Sokáig a futásra rá sem gondoltam, meg minek, ha van bicó, de aztán vagy 2 éve István nyomására elkezdtünk futni. Hogy mi volt az indíték arra már nem nagyon emlékszem, fogyni nekem nem nagyon kellet akkor sem, az hogy neki kell e, azt meg csak ő tudja J.

Eljártunk a futópályára, és az idő elteltével egyre jobban rákaptunk az ízére, merthogy ezt is meg lehet szeretni, és tud hiányozni is. A másik dolog meg, hogy szeretnék egy maratont lefutni majd egyszer, ahhoz meg nem ártana mozogni előtte valamit.

Tavaly már elmentünk az Oxigén kupa egykét versenyére is, és tetszett, így aztán István naptárába felkerültek a futóversenyek is. Megbeszéltük, hogy egy félmaratont jó volna az idén letudni, áprilisban próbaképp a Pallagi erdőben meg is futottuk végül. István utána elment  a „Nem oda Boda” félmaratonijára is és sikeresen teljesítette a távot.

István feleségétől jött a következő ötlet: jótékonysági félmaraton Gyulán.

Ide már én is beneveztem, hallottuk, hogy ez jó kis verseny, és nem utolsó sorban karitatív célokat is szolgál: fuss a sérült gyerekekért. Szombat reggel 2 gyerkőccel indultunk el a Bogárral, ha már élmény, akkor legyen élmény az út is. Fél 10-re sikeresen megérkeztünk, a várnál levő versenyközponthoz, ahol már javában folyt a lázas készülődés, és éppen startoltak a gyerekfutamok.

Parkolót csak fizetőst találtunk a vár mellett, de az automatához sétálva mondták a sporttársak, hogy adnak a szervezők parkolókáryát, kérjük. 1 jó pont máris. Rajtcsomag felvétele gyorsan, simán ment, pólóból helyszínen lehetett választani méret és szín szerint. Újabb jó pont. Rajtcsomagban volt még egy belépő a Várfürdőbe, amit már jó előre megbeszéltük, hogy ki is használunk majd. Átvedlés „futónak”, izgulás rajtig, közös bemelegítés a gyerekekkel: uno és sakk.  A teljes mezőny előtt elindultak a kerekesszékesek is. Rajt!

A szokásos vánszorgás az elején, kerülgetni az embereket, az út szélén a parkoló kocsikat, de pár száz méter múlva már szellősebb lett a mezőny. A strandbejáratnál volt egy hőmérő, 37 fokot mutatott. Mit mondjak, jobban örültünk volna a hét elején beharangozott hidegfrontnak a maga 15 fokjával. Ez van, ezt kell szeretni, legalább délután pancsizhatunk. A futás útvonala a város utcáin, sétálóövezetében, strandján(!)  volt kijelölve.  3 kört kellett a félmaratonihoz teljesíteni, ami ebben a jó időben tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Itatás, etetés a sétálóutca végén és a célterületen volt, ezt ki is kellett használni ebben a nagy melegben. 1.45-1.50 alatt szerettem volna lefutni, kiszámoltam mennyit kell körönként menni, de ha nem úgy sikerül, akkor sincs nagy vész, csak csináljuk meg. Az első kör az elején levő kis dugóból kikerülve jól ment, jól haladtam élveztem a futást, az utcán szurkoló embereket, a bikinis csajokat a strandon, szóval, úgy ahogy volt, az egészet. Az időm is jó lett az első körre (35 perc), így egy pipa már megvolt, de tudtam, hogy ez még a könnyebb része. 2. körben már a nap nagyon szívott, még a tenyerem is sós volt már az izzadságtól az itatónál már a sapkába is kértem a vizet, a szökőkútba is belecsaptam kézzel, hogy hűtsem magam. Kör közepe táján a bokám körül éreztem némi kis fájdalmat a szalagoknál, de a mellbimbóm jobban foglalkoztatott J. Eddig csak mosolyogtam, amikor más leragasztotta a bimbóját, mondván, hogy kidörzsöli a mez, póló. Na, most nekem is égett már rendesen, nem tudom, hogy a vizes póló miatt, vagy az anyaga kezdte ki, de rendesen fájt már a kör végére (36 perc). Harmadik körben már hál Istennek több önkéntes locsoló is megjelent a lakosság köréből,  volt aki itatott, volt aki slaggal locsolt minket, a tűzoltók is kihúztak egy tömlőt egy rózsával, ami alatt át lehetett futni, kifejezetten jó volt a nagy melegben. Ismét egy jó pont, most a gyulaiaknak. Gyerkőcöket az első körben még láttam, bőszen kiabáltunk, integettünk egymásnak, azt mondják a másodikban már észre sem vettem őket…de a célban már vigyorogva vártak J.

Ránézve az eredménytáblára én is vigyorogtam, mert sikerült 1.50.33 alatt lefutnom, amin így utólag visszagondolva lehetett volna még javítani, de akkor meg a meleg babrálhatott volna ki velem, meg nem akartam az első félmaratonimat elszúrni a túlzott hajsza miatt. Minek is, a teljesítés, a részvét a fontos, ezen a szinten már úgyis csak magával harcol az ember.

Bevártuk Istvánt is, ettünk egy szarvas gulyást, amit a helyszínen főztek.  500,- Ft-ért mérték természetesen ezzel is a sérült gyermekeket támogattuk. Újabb jó pont.  Aztán leöblítettük egy sörrel, és mentünk is pancsolni a fürdőbe.

Miután jól kiáztunk, ismét pótoltuk a kalóriákat és irány haza. Debrecen előtt már jött a szél a vihar előjeleként, amire felmásztunk a lakásba már az eső is rákezdte.

Nagyon jó nap volt egy nagyon jó kis versennyel, sok élménnyel, jövőre szerintem megint megyünk, ha felkészülünk rá.  J

Soma