Másodszorra is megrendezésre került Románia legnagyobb extrém terepkerékpár versenye az Iron Bike.

Tavaly már ott voltunk, sajnos akkor nem sikerült teljesíteni, azt ígértük addig megyünk, amíg ez nem jön össze, mehetünk jövőre is J .

Az idén Nagy Tamással vágtam neki a távnak, ami némileg módosított útvonalon haladt az elző évihez viszonyítva. Így a táv is már „csak” 241 km lett, elhanyagolható 4200m-es szinttel. :D Tavaly májusban volt a rajt, az idei az előreláthatólag jobb időjárási körülmények miatt júliusra lett kiírva. Persze Tibi sem időjós (de ezt még a hivatásosak sem egészen jól csinálják sokszor), se nem Isten, így ő sem tehet róla, hogy már egy hete tavasz/őszt tartunk a nyár helyett.

Mondtak némi záport, esőt, gondoltuk ez még belefér, így teljes önbizalommal indultunk neki a bogárral Erdélynek. Szállásunk a szokott helyen Józsinál Félixfürdőn (a pumpám ott maradt! ) volt, ahol már vidáman várt minket a házigazda. Röfiék a Merkapttal, és a gyulaiak is itt aludtak, így tettük ki a magyar mezőnyt.

A rajtterület egy kemping területén volt felállítva, ahol ingyen lehetett sátrazni, és kedvezményesen aludni. Délután már le is vonultunk ide, hogy besegítsünk a regisztrációba  J , no meg a tésztapartit sem lett volna jó kihagyni. Rajtcsomagunk tartalma:

- egy kis 6 oldalas könyvecske, a teljes etapról, lebontva az egyes CP-k helyét, szinttérképét, ellátását, persze színesben

- kajajegyek az aznapi tésztapartira, és a másnapi menüre

- energiaital

- alkoholmentes sör

- és a végére hagyom a nagy durranást: egy első osztályú mez, amit szívesen felvesz az ember máskor is!

Ismét kitettek magukért a nagyváradiak, Köszönjük Tibi!

Este a szokásos összepakolással telt, meg hogy mit vigyek, jaj mit ne ,jaj ez meg otthonmaradt.. majd egy közös vacsi, dumaparti és mindenki elvonult az esőt hallgatni,mert már ekkor rákezdte. Az éjszaka most nem törtem le a csapot mint tavaly J ,de sokat nem sikerült aludni a 4.30-as rajtig (kinti idő,nálunk 3.30 ), mert jött a kocsi,ugattak a kutyák,szúnyog, tűzijáték,kocsi,szúnyog,közben persze kutya,megint itt a szúnyog…úgyhogy 1 körül felkeltünk és levadásztuk azt a 20 szúnyogot majd nyugtáztuk a kinti 20 fokot és a maradék másfél órát az ébresztő megszólalásáig.

Persze, hogy esett „hajnalban”még mindig, de legalább hideg nem volt. Osziék és a gyulaiak is ott toporogtak, hogy mi legyen. Mi mentünk, ők maradtak.

A rajtlétszám eléggé hiányosra is sikeredett az időjárásnak köszönhetően, de ez valahol a fanatisták sportja, így nem csak mi árválkodtunk ott egyedül (előző este Tibi megnyugtatott, hogy abban a patakban, ami nagy szomorúságára 3 hete már majdnem kiszáradt már agyig ér a víz). Így reggelre konstatáltuk, hogy ez már csak jó móka lehet. Rajt esőben, sötétben, kamerák kereszttüzében J . Lámpák hada vágta a párás esős levegőt, meg egymás arcába az út „porát”.A kivezető úton Józsi volt a lassú rajt felvezető embere,így ő is sikeresen ázott velünk együtt az első kilométereken. Kis erdőben nagy tócsák közepette még mindig sötétben értük el az első „műutat”ahol ránk virradt. Az első ellenőrző pontnál már húsz perc volt az elsők előnye, de mi a turista szekcióba neveztünk úgyis. Etetőpontok a megszokott magas színvonalú terülj-terülj asztalkák, mosolygós segítőkkel. 2. CP-ig megmásztuk az első kisebb dombocskánkat és elvergődtünk a következő elejéig. Itt már volt, aki javában szerelt, durrangatta a belsőjét J, más meg már feladta a kitartó esőben való tekerést. Mi még töretlen jókedvvel vágtunk neki a következő sártengernek és patakáradatnak. Ennek az esőzésnek több előnye volt, a patakok bő vizében frankón lehetett kerót mosni, felül szinte tiszta voltál, és a kulacsból alig fogyott a víz. Valahogy nem kívántuk…Harmadik. és negyedik CP között volt mocsár, sártenger, többszöri patakátkelés, minden, amit egy terepmontis csak kívánhat a szervezőktől J. A táj viszont kárpótol sokat, no meg egy alföldi embernek minden szikla látványosság. A negyedik CP-nél már a sátor óvó szárnyai alatt majszoltuk a kekszeket , datolyát, narancsot. Megolajoztuk a láncot és nekivágtunk a nap legnagyobb mászásának, irány Biharfüred! Szintben ez majd ezer méteres mászás, de mi éppen csak elindultunk az ellenőrző pontról, amikor jött szembe egy szervezői autó, hogy a verseny lefújva az időjárás miatt. A csúcsra csak az elsők jutottak fel, de a hegyimentők és a szervezőgárda úgy döntött, hogy ebben az időben kockázatos volna továbbiakban a versenyt lebonyolítani. Az eső persze ekkor is szakadt, az intenzitásáról csak annyit hogy visszagurulva a 4-es pontra, a falut átszelő patak morajlott a kosárnyi köveket görgetve,és egy kis idő múlva már a nyakunkat sem kellett nyújtogatni, hogy lássuk a vízszint állását. Visszagurultunk az etetőponthoz és vártuk sorsunkat. A továbbiakban MINDENKIÉRT küldtek terepjárót, mikrobuszt, nagybuszt, és mindenkit visszaszállítottak a célterületre. Példás értékű volt a „mentés”, de egy nagyon nehéz szervezői döntés előzte ezt meg, és igazat adok nekik, jobb volt így, míg nagyobb gond nem történik. Ez van, erről senki sem tehet, ilyen a természet, hál Istennek, ezt még nem teljesen uralja az emberi faj. Nem jöttem el keserű szájízzel, az addigi táv élvezetes, embert próbáló volt, Helyesen döntöttek Tibiék, jövőre végignyomjuk már, remélem..

Miután a buszból kipakoltuk a kerókat, a szállásunkon lezuhanyoztunk, visszamentünk a kajajeggyel, amire egy „gulyást”, sült krumplit, grillezett csirkemellet kaptunk a szomszédos fürdőben. Hát… itthon ezt nem élnénk át egy versenyen sem.

Sajnos Erdélyi Tamás a 140km-es verseny kétharmadánál bukott, így kiesett a 3. 4. helyről, őt könyök és ujjsérülésekkel hozták be. Jobbulást neki!

Daneluszki Laci a Merkaptból viszont második lett a kategóriájában, grat neki.

Hazaérve meg fogad a hír hogy Levi Varsóban a futárvb-n goldspitszámban tarolt,ő az új világbajnok!!

Meghajlunk előtte! J

Soma